Mit is mondhatnék... mindenkinek megvan a saját véleménye rólam. hogy én mit gondolok? hm...az érzelmeknek élek, mindig mindenben a pozitiv dolgokat keresem...minden hibámból megpróbálok tanulni, ha elbukok...egyszerűen felállok és zajlik tovább az élet...Imádom a sebességet...és az izgalmas dolgokat:P, mindig kész vok az új élményekre, hangulatom állandóan változik, mondhatni hangulatember vok. Csak a számomra jelentéktelen dolgokban engedek... Egyik kedvenc mondatom: 1x élünk és ezt élvezni kell... Jah és mégvlami...imádom ezt a részét a horoszkópomnak...általános jellemzés: "Értékes tulajdonsága az intuició, mellyel megérzi mások szándékait, terveit, kiolvassa gondolatait, s melynek segítségével, ráérez a számára helyes útra. A Rák tehát a tudata mélyébõl felmerülõ érzéseire támaszkodik."...és ha tudnátok mennyire igaz:D nos nagyjából ennyi:P

Minden ami pszichológia...pszichológus szeretnék lenni.

Minden stilusu zenét szeretek:
Rock-dance, dance, pop, classic, stb
Kedvenceim közé tartoznak: Ana Johnsson(pl: Don't cry for pain), Kelly Klarkson (pl: My Life Would Suck Without You), Nickleback (pl: Gotta be somebody), Roxette (pl: sleeping in my car), Cascada (pl: truly madly deeply), Katy Parry (pl: hot n cold), Lady Gaga (pl: Poker Face), Natasha Bedingfield (pl: pocketful of sunshine), Jennifer Pena (pl: hasta el fin del mundo), Leona Lewis (pl: Run), Laura Pausini (pl: Strani amori), Eros Ramazotti (pl: Il Ritmo della Passione), Mika (pl: Happy Ending) és még csomó:P

Fűrész
Végső állomás
A szem
Félsz?
A kocka
A kaptár
Penge, stb...stb

Dr.House <-- anyira profi!!!

nincs

'Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végéig boldogtalan, de csalódások nélkül!... Lehet, hogy a végén kiderül majd, hogy becsaptam magam... de 5 perc kiábrándulás megér egy hosszú és boldog életet!' (Müller Péter)

Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki,
aki magával hoz egy másik világot...
Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él...
Pedig pont ez a lényeg...
Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él...
És hozzon el egy világot...
De ne egy másikat, hanem ezt...
A miénket...
Csak kicsit másképp...
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot...
Akivel máshogy éled meg a mindennapokat...
Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek...
És még szebbek az éjszakák...
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit,
ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot,
ha ő nincs melletted...

Most már sajnálom, hogy valaha felmentem oda, hogy valaha válaszoltam egyetlen szavadra is, hogy mindig megbocsátottam és visszafogadtalak a bizalmamba, hogy nem hagytalak ott az első rossz szó után, vagy a második után, vagy a harmadik, vagy a....ki tudja hányadik után!
Akkor lettem volna okosabb és nem dőltem volna be az álszent bocsánatkéréseidnek.
Bárcsak ne nevettem volna veled annyit, bárcsak nem osztottam volna meg veled a legféltettebb titkaimat és bárcsak, bárcsak soha ne szerettem volna beléd!!!
„Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom őt, ki nem jön el soha.”
Igen. Sajnálom, ahogy te is...vagy pont úgy ahogy te nem...
Mit tegyek?
Talán nem volt hazugság minden. Ebben reménykedem. Talán tényleg volt olyan idő amikor szerettél és szavaid nem csengtek hamisan.
Nézd mit teszek!!! Nevetséges... én vagyok a nevetséges!
"Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk, titokban, csendesen..."
Nem sírok.
Nem tudok.
Nem tudok sírni!
Belül zokogok... a lelkem siratja összetört szívem sorsát.
Szívettépően zokog. Hallom. Érzem.
Érzem, ahogy a szívem?! fájdalmasan dobog... a szívem?!
A szilánkjai, így pontosabban fogalmazok.
Forró fájdalom.
Tudod milyen, amikor az egész testedet rázza a zokogás könycseppek nélkül?
A belső zokogás. Hallom, hogy sikoltanak a darabjai. A te szívedé.
A tiéd... Neked adtam.
Sajnos.
„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”
Fáj, hogy látlak. Fáj, hogy itt állsz előttem és...
És csak állsz. És nézel a semmibe. Átnézel rajtam a fájdalmamon, a szívemen!
Aztán jön az első könnycsepp, és megszámlálhatatlanul sok követi...
És mindezt érted! Most már tudom nem érdemled meg!
Sose érdemelted volna meg a szeretetemet!
Aztán elmész. Ekkor tör ki belőlem mindaz ami eddig belül zajlott.
Az a fájdalom ami eddig csak szívemen, most már arcomon is látszik.
Visszatekintesz...és ajkad ezt a szót formálja hangtalanul: Sajnálom!
ÉN IS!!!
Sajnálom. Sajnálom hogy megismertelek.
Sajnálom, hogy lehetőséget adtam arra, hogy halálosan megsebezz!
„Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.”
(olyan szomorú! de annyira érzelemmel teli - ezért tetszik)